És Rákhel siratja
az ő fiait, mert nincsenek.

Minden utasítás álom,
hogy beteljesedjék az írás,
az írás küldötte az álom,
az álom így az írás.

A puszta s a város
ugyanaz a hely,
ugyanaz a hegyek és a világ,
s a tenger felé
a pogányok Galileája.

És elkezdődék
a provokáció:
mivel sózzák a sót,
ha megízetlenül,
cselekvésre,
nem mondásra van a törvény,
igen igen, nem nem,
de ti legyetek tökéletesek.

Azért mondja: Atyám,
mert úgy tanít, mint egy gyermek,
de ez csak példa arra,
ami veled történhetik.
Vigyázz, minden szó
a mondóra visszacsap,
szemetek a testetek,
szívetek a kincsetek,
ma van a ma,
és holnap a holnap.

Aznap este
Péter házában szállt,
és élők az élőket,
holtak a holtakat,
disznók a tengerbe,
a város ki elébe.

Legyen néktek a
ti hitetek szerint.
A bűn csak erőtlenség,
ebből a betegség.
Egy a küldő és a küldött,
az apa nem az apa,
a fiú nem a fiú,
az anya nem az anya,
nem testvér a testvér.

Csak az Atya ismeri a Fiút,
csak a Fiú ismeri az Atyát,
egy a küldő és a küldött,
és a városok megítéltettetnek.

Nem verseng és nem kiált,
az utcán nem hallják szavát,
a nádat nem töri le,
a gyertyát nem oltja ki.

Az ítélet napja itt van és most van,
nem akkor volt, nem is akkor lesz.

És el nem múlhaték a pohár:
I. N. R. I.

Az árulás pénzei a padlóra,
teste idegenek temetője,
testén vett tetemek
belőle isznak,
te mondod, mondta,
s a mondóra vissza.

És őrizték a katonák az ő ruháit.
És a tanítványok nélküle indultak haza
Galilea szétszórt falvaiba.