Gábor vagyok, 25 éves, nem tudom, mit akarok, nem láttam eleget a világból, nem fejeztem be az egyetemet, nincs saját lakásom, nem értek igazán semmihez, nem vagyok őszinte.

Rojik Tamás regényének főhőse így jellemzi magát egy netes társkereső oldalán. De még ez a jellemzés sem teljesen hiteles, hisz nincs bátorsága ezt elküldeni a neten kiválasztott lányoknak (bár ezt utólag sajnálja). De akkor milyen ember is Gábor, Rojik Tamás A  csillagos égig című  (fejlődés)regényének főhőse?
A nagy európai elbeszélések többnyire fiatal férfiakat állítanak a középpontba, nincs ebben semmi újszerű, mondhatnánk. Ám annál izgalmasabb a Rojik Tamás által bemutatott társadalmi közeg, a Pesten gyökeret verni próbáló also-középosztálybeli fiatalok világa. Gábor nem követi édesapja életútját, nem veszi át a “műhelyt”, nem lesz belőle megbecsült, kisvárosi szakmunkás. De nem képes befejezni az egyetemet sem, huszonöt évesen a lomtalanításból élő bácsikája mellett segédkezik. Mások életének maradványaival foglalkozik, hol egy kényszeresen gyűjtögető, pedáns öregúr, hol egy szakácsnak álló, kiégett kémiatanár sorsát próbálja maga elé képzelni – rendet rak, újrahasznosít, lomtalanít. Ő is és a nagybácsi is idegen életek törmelékei között élik a mindennapjaikat, mások herendi étkészletéből fogyasztják el a vacsorájukat, mások kanapéján pihenik ki magukat éjszaka. Mások halálából élnek. Olvasás közben térdig járunk mások életének maradványaiban. Igen meglepő és tanulságos, hogy közben a szerző mégis a csillagot és az eget emeli ki a regény címében.
Egy lomtalanító számos életút emlékével, kudarcával szembesül. Nemcsak a könyveiket, a tévéjüket adhatja el, hanem akár a történetüket is megelevenítheti a saját blogján. Nem is olyan rossz felkészülés ez egy fiatal írónak.
Mert Gábor és szerelme nem tehetségtelen emberek, az önművelés és a művészi kifejezés tölti ki a mindennapjaikat, és a közösségi háló révén szép sikereket is elkönyvelhetnek. Ami különös az ő lépésről lépésre kibomló útkeresésükben, hogy szinte semmi kapcsolatuk nincs az intézményes művelődéssel: Gábor menő vállalkozó, akinek esze ágában sincs visszatérni az egyetemre, vagy a műveit könyvkiadókkal terjesztetni. Ahogy a cím is sugallja, el lehet jutni (akár a “bevett” utat megkerülve) a csillagos égig.
Egy alternatív életút, egy, a hivatalos művelődéssel nem is érintkező alternatív művészpálya. De lehet-e alternatívnak nevezni, ami a nagy többség  szemében teljesen bevett és elfogadott, és semmi meglepőt nem látnak benne? A regényben bemutatott életpálya-modell (Gáboré) a mi kulturális és társadalmi fogalmaink korlátaival szembesít. A boldogság, mint a pályát elhagyó kémiatanár esete is bizonyítja igen sokszor a társadalmilag értékesnek tartott karrier sáncai mögött van.
A Csillagos égig lehetne lázadó regény. De nem az. Inkább egy nagyon visszafogottan, már-már hűvösen elmesélt, happy enddel záruló történet. Egy különös karrierregény. Az elegáns visszafogottság Rojik Tamás egyik írói erénye, és nemcsak finom stílusérzék, hanem bölcsesség is lapul mögötte. Nem éri meg lázadni: a dölyfösek, az erőszakosok, a hatalmasok “kincsei” pont oda jutnak, mint a szegények billegő asztalkái, éjjeli lámpái, rissz-rossz apróságai – a lomtalanítók kezébe. És Gábor blogjára természetesen. Mivel a hatalmasok semmi halhatatlant nem képesek létrehozni, ezért nem is kell bántani őket, csak a “cuccaikat” szép csendesen  elszállítani.
És a történeteiket újramesélni, újrahasznosítani.
A tudományos-kulturális intézményrendszer, az azt képviselő hatalmasok nem jelentenek megkerülhetetlen akadályt. Szelídséggel, türelemmel többre megyünk.
A regény csúcspontja nem a szerelmesek egymásra találása, hanem Gábor nagybátyjának, a “halál vámszedőjének”, a lomtalanításért felelős vállalkozónak, Bazsi bácsinak a haldoklása. Bazsi bácsi “cuccai” ugyanoda jutnak, mint a professzorok, az igazgatók javai. De Bazsi bácsi haldoklása mégsem méltóság nélküli. Ha úgy vesszük, a végén neki is kijut a “halhatatlanságból”. Ő lesz Gábor elbeszélésének, a kezünkben tartott regénynek egyik főhőse.

A többkötetes, ígéretes prózaíró, Rojik Tamás egy, a magas irodalomban kevéssé ismert világot, a vidéki gyökerű alsó-középosztály viszonyait, karrierlehetőségeit járja körbe. Visszafogott stílusa, szolíd iróniája jelképteremtő erővel és komoly társadalmi tapasztalatokkal párosul. Felemelő regény – minden értelemben.

Rojik Tamás: A csillagos égig.
Napkút, Budapest, 2017.