– Itt van mind a kilenc – invitálta kijjebb a teraszra Renáta Rozáliát, a barátnője barátnőjét, aki nagy bonsai-szakértő hírében áll. – Egyelőre még csak kilenc van, de amint lehet, többet is szerzek. Ezt az egészet be akarom majd telepíteni bukszussal – mutatott körbe széles karmozdulattal Renáta a teraszon, amely legalább nyolcvan négyzetméter alapterületű lehetett; az ember nem is gondolná, hogy ilyen házak vannak a főváros szívében.

Rozália csettintett, és bólogatott is hozzá, mintha elismerően azt mondaná, hogy ez igen! Ezt nevezem cserepes bukszusneveldének!

– Idenézz, kilenc bukszus, 35O milliméteres cserépben. Itt a legnagyobb, ez másfél méteres. Ez lesz a minta, ennél magasabbra nem hagyom őket. Majd metszem őket folyamatosan, hogy ne nőjenek nagyobbra. Szerintem majd a gyökerüket is vágnom kell, ha nagyon megindulnának. Nem tudom, lehet, hogy nem így működik a dolog, de szerintem így kell, majd te is elmondod a véleményedet. Hát ezek nekem olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Szerintem azok is. Ezekkel is úgy kell bánni, mint a kamaszodó gyerekekkel. Ha az ember nem nyesegeti állandóan a vadhajtásaikat, akkor előbb-utóbb a lelkük is elvadul, nem igaz?

Rozália helyeslően bólogat, bár ezúttal már kissé kevesebb meggyőződéssel, mint az imént.

– Idenézz, itt van az utolsó szerzeményem, ez még valamivel kisebb, de nemsokára ez is utoléri a többit, előbb-utóbb ez is eléri a másfél métert. Tudom, hogy másfél méter nem kimondottan bonsai-méret, de lehet mondjuk középnagy bonsai-méret, nem? Vagy akár óriásbonsai, mit szólsz? Na mindegy, de például ha az emberrel összehasonlítjuk, akkor ugye, az ember félméteresen jön világra, és nagyjából másfél méteresre nő meg, már ha nőneműnek születik, vagyis megháromszorozza a magasságát, akkor egy bukszus, ami ha megveszed, alig harminc-negyven centiméter, nyugodtan elérheti a másfél métert.

Rozália helyeslőn bólogat, de közben azon töri a fejét, hogyan szabadulhatna meg minél előbb ettől a fárasztó fehérnéptől.

– Idenézz, ez a négyes számú cserepem, ezt különösen szeretem, ezt akkor vettem, amikor Éva, az ikertestvérem megszülte a negyedik gyerekét. Richárd a neve. Mármint az ikertestvérem gyerekének. De nehogy azt hidd, olyan is van ám, aki idejön, és mikor megmutatom neki a bukszusaimat, elmondja, hogy ő még nevet is ad a kedvenc növényeinek, hát nem is hülyeség nevet adni a növényeknek, ha annyira szereti őket az ember, mint én ezeket a bukszusokat, mert ezek az én társaim, esténként is kiülök ide a teraszra, és szavalom nekik a verseimet. Ők az én közönségem. Nehogy azt mondd, hogy nem érzékenyek a költészetre, tudod, olyanok ők is, mint a tehenek, egyszer hallottam, hogy a tehenek is több tejet adnak, ha énekelnek nekik fejés közben.

Rozália helyeslően bólogat, s közben szép lassan, észrevétlenül hátrálni kezd, hogy minél közelebb legyen az ajtóhoz, és minél hamarabb kijusson innen, ha arra kerül a sor.

– Idenézz, a hetedik cserép, ezt megcsillagoztam, mert két hónap alatt akkorát nőtt, hogy beérte a másodikat. Nem is értem. Talán a bonsaioknál gyakori az ilyen jelenség? Na jó, a középnagy bonsaioknál?

Rozália egyetlen másodpercet sem késlekedik, mihelyt megbizonyosodik róla, hogy Renáta háttal áll, gyorsan kisurran az ajtón, mint a macska, egyetlen ugrással bent terem, és szinte menekül kifelé a lakásból.

Renáta észre se veszi, kérdez tovább, és szépen sorban meg is válaszolja egyenként a kérdéseit. Mikor rájön, hogy Rozália már nincs is ott, megvonja a vállát, és a foga közt dörmögve azt mondja:

– Lelke rajta.

 

Jó két hét múltán, mikor Rozália már el is feledkezett az ütődött Renátáról meg a középnagy bukszus bonsaiairól, egyik este a konyhában volt éppen, hogy összeüt magának valamit gyorsan vacsorára, és bekapcsolta a rádiót, hogy közben meghallgatja a híreket.

A bemondó elhadarja, mi történt a bel- és külpolitikában, mi a helyzet a gazdaságban, majd a végén azzal zárja a hírblokkot, hogy a hatóságok Ittvagyisztánban őrizetbe vettek egy középkorú nőt, aki miután sorban megszülte és meg is fojtotta mind a kilenc gyermekét, a saját teraszán temette el őket virágcserepekbe.

Az utolsó hír hallatán Rozália kezéből kiesik a tojás, amit a rántottához akart felverni, és szívében a gyanú ver fészket.

 

Illusztráció: Ala J Graczyk.