csak azt feledném azt a sárga indiánt
francia útlevél tízedik utca Denver
ahogy fejest készül ugrani a forró
aszfaltba az ujja mellé csöppen s felkel
még reméled mert ez csak egy szimpla este
(az arccsontjára kúszott fejbőr is csupán
egy ki nem fejtett mozdulatát kereste)
mert még nem is este mert még csak délután
és káosz adóvevők egy vadul pulzáló óra
a tízedik utcán kilép az arcodból egy ember
lassú ingamozgás a tűzfalba süllyed s alóla
magyaráz: innen. de most. de mégis. és felkel.
míg lehullsz a padra de mintha ütődnél
akár az őszi start előtt szobába felvitt madár
a súlyos üveglapnak a tízediken
mielőtt ugrana a levegőben még hirtelen megáll