Kilenc kóan

 

A lét

Sohasem az a baj,
hogyha nem érted.
A választ keresd,
ne a kérdéseket.

*

Múlt

Múltad halott,
te pedig élsz.
Semmi közös
már bennetek.

*

Lábnyom

Lábnyomomból lelkem
nyomban megszökik.
Akkor kié most
vajon a lábnyom?

*

Saját világ

Magad vagy
utas és út.
Világokba zárt
saját világ.

*

Ajtó

Ha ajtót
nyitok lelkemen,
kilépve rajta
enyém maradok?

*

Új

Meddig új
az új?
Ha látom,
már nem az.

*

A lét

Oda tartasz,
ahonnan jöttél…
Léted vargabetű,
időburokba zárva.

*

Szerencse

Megleltem, hogy
elveszíthessem.
Ajtóm kitártam,
se kinn, se benn.

*

Lelki béke

Lelki békém hol lelem?
Nem itt.
Keressem máshol?
Nem is így.

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

 

(Illusztráció: Kevin Roche: The Sky Road)

Vélemény, hozzászólás?