Mint a töklámpás, úgy fényeskedem.
Útját a ragyogásnak
húsomból kellett kihasítani
és kiontottam érted a belem –
üres fejjel vigyorgok, de lobogva.
kicsit ijesztő a szerelem szobra.

Néma csengő, mozdulatlan kilincs,
feszülő türelemszál…
az égigérő életfa helyén
tengődő gyomremény.

A cirkusz vándor körforgásai,
átmázolt késnyom a deszkán.
Naponta megborzongat a mutatvány:
csak a kezed biztos,
nem a szándék.

Ki üveghegyen megy átal,
véreset lépni se átall.
Aki egér tejbekásahegyben,
hízik és halad egyben.

Mit is mondana a báb,
ha megnézhetné magát?
„A teljes kétkedés
díszletei között
lelkem a madzagon
pontosan működött…”

Ami öröm volt önkívületben,
bogár pillanat lesz egy kövületben.
Amit hittem magaménak,
nem az enyém,
csak az ének.

(Illusztráció: Autumn birds, Ossia)