Egyszer volt egyszer volt
Hetedhét országon
Királylány, ki szép volt
Széles e határon
Ki szép volt széles e határon
Házasodni adták
Az egész világon
S kérők jöttek ezren
Szekéren, lovakon
Jöttek ezren szekéren, lovakon
De ki néki tetszik
Egy sem volt, egy sem volt
Bátor vitéz, herceg
Birtokára vágyott
Vitéz, herceg birtokára vágyott
Mígnem három úrfi
Lép be a terembe
Díszes sapkájukat
Egyenként veszik le
Sapkájukat egyenként veszik le
Legkisebbjük így szól:
„Gyere el velem te!
Csodás palotánk majd
Te veled teljen be
Palotánk majd te veled teljen be
Szép kastélyunk ott áll
Erdő közepébe
Bükkfák és tölgyek közt
Bozót sűrűjébe
Tölgyek közt bozót sűrűjébe”
Azzal eltávoznak
Csodaszép úrfiak
Fehér és fekete
lovaik vágtatnak
Fekete lovaik vágtatnak
Királylányt majd viszik
Ha újra itt járnak
Kelengyét, hozományt
Majd csak akkor várnak
Hozományt majd csak akkor várnak
Izgalommal telt meg
A királylány szíve
Napokat nem várhat
Hogy ezt felderítse
Nem várhat, hogy ezt felderítse
Amint az éj leszállt
Koldusnak öltözött
Nagy sűrű erdőbe
Titokban kiszökött
Erdőbe titokban kiszökött.
Sötét volt az erdő
Nem találhat utat
Gazosban, árkokban
A tövisek szúrnak
Árkokban a tövisek szúrnak.
Ímhol egy fénysugár
Hatlovas hintóval
Három úrfi ül ott
Egy villám ostorral
Úrfi ül ott egy villám ostorral
Hová siethetnek?
Fáradt már és éhes
Távolban egy kastély
Még éjjel is fényes
Egy kastély még éjjel is fényes
Megörül a leány
Rátalált az útra
Ne menj be királylány
Beesel a kútba!
Királylány beesel a kútba!
Körbe néz, ki beszél
Nem lát egy lelket sem
A kaput kinyitja
S van bent vagy száz terem
Kinyitja, s van bent vagy száz terem
Menj innen királylány
Beesel a kútba!
Fent ül egy pelikán
Ki csak ezt szajkózza
Egy pelikán, ki csak ezt szajkózza
Csodaszép a madár
Szebb már csak a hangja
Királylányt az állat
Nagyon mulattatja
Az állat nagyon mulattatja
„Én leszek az úrnőd
Ne félj te pelikán
Osztozunk majd ketten
Az összes vacsorán
Majd ketten az összes vacsorán”
Felfedezi aztán
Az összes termeket
Meg is talál könnyen
Kilencvenkilencet
Talál könnyen kilencvenkilencet
Megfáradtan tér be
Utolsó szobába
Bíbor párna hever
Egy megvetett ágyba’
Párna hever egy megvetett ágyba’.
Amint odafekszik
Egy ajtó nyílik meg
Ott egy másik szoba
Máshogy berendezett
Másik szoba máshogy berendezett.
Ebben csak egy ágy van
Két szék körülötte
Titkos ajtó lassan
Csukódik mögötte
Ajtó lassan csukódik mögötte
Amíg ez csukódik
Nyílik ott egy másik
Ahogyan belenéz,
Majd halálra válik
Belenéz, majd halálra válik
Csapóajtó alatt
Tátong egy kaszakút
Kaszapengék járnak,
S ott van benne a múlt
Pengék járnak, s ott van benne a múlt
„Ne gyere királylány
Beesel a kútba”
Mondja ezt a madár
De már másnak mondja
Ezt a madár már másnak mondja
Ott szalad, ott szalad
Egy másik királylány
Ő is halálra vált
De a madárt hallván
Halálra vált a madárt hallván
„Ne menj el szerelmem,
Maradj itt minekünk!
Az egy vetett ágyban
Háljál együtt velünk!
Vetett ágyban háljál együtt velünk”
Ekkor a királylány
Bent a kaszakútnál
A legnagyobb csendben
Az ágy alatt bujkál
Csendben az ágy alatt bujkál.
Ott szalad, ott szalad
Három úrfi ront rá
Hárman húzzák-vonják
A századik ajtónál
Húzzák-vonják a századik ajtónál
Beviszik, beviszik
Ledobják az ágyra
Lányka fejét nyomják
A bíbor párnába
Fejét nyomják a bíbor párnába
Így taszítják aztán
Mert az gyönyört halmoz
A titkos rejtekbe
Át a kaszakúthoz
Rejtekbe át a kaszakúthoz
Ruháját letépik
S a meztelen karon
Véres kéznyom mondja,
Hogy nincsen irgalom
Kéznyom mondja, hogy nincsen irgalom
Karkötőt, nyakláncot
Mindent leszedtek már
Mégis van egy gyűrű
Fenn még a kisujján
Egy gyűrű fenn még a kisujján
De ez nehezen jön
Nem lehet lehúzni
A leány kisujját
Ezért le kell vágni
Kisujját ezért le kell vágni
Levágják, levágják
A gyűrű elgurul
Három közül egyik
Megkeresni indul
Egyik megkeresni indul
Elveszett a gyűrű
Keresi halálra
Ágy alatt bukkan rá
És a másik lányra
Ott bukkan rá a másik lányra
Három úrfi akkor
Megragadja őt is
Rémhíreket most már
Az apjához nem visz
Most már az apjához nem visz
Lelökik mindkettőt
És még hányan férnek?
Csak a kaszakút lesz
Ettől egyre mélyebb
Kaszakút lesz ettől egyre mélyebb
Sötét kútnak mélyén
Száz holt leány fekszik
Száz csodás termeknek
Meggyilkolt lakóik
Termeknek meggyilkolt lakóik
Századik lélektől
A kaszák megálltak
Századik lélektől
Másfelé forognak
Lélektől másfelé forognak
S jönnek most a lelkek
Kút mélyéről vissza
Bosszú poharát míg
Három ki nem issza
Poharát míg három ki nem issza
Elsőt harminchárman
Ragadják meg nyomban
Megtépik, s fa alá
Hurcolják félholtan
Fa alá hurcolják félholtan
Másikat egy részük
Csakhamar elfogja
Úgy vonszolják fel egy
Összetúrt halomra
Vonszolják fel egy összetúrt halomra
Harmadikat pedig
A többi bünteti
Palota tornyából
Őt a mélybe löki
Tornyából őt a mélybe löki
Kitörtek a lelkek
Mint a tüzes vulkán
Úrfiak mindhárman
Lógnak kötél hurkán
Mindhárman lógnak kötél hurkán
Ahol a kút állott
Van egy liliomfa
Annak virágait
Mindig harmat mossa
Virágait mindig harmat mossa
Száz leány ott lakik
A liliom fában
S benne élnek most is
Benne minden lányban
Élnek most is benne minden lányban