Lépkedünk haza zavartan, benne a korban,
A rikító sárga éj virága leesett.
Látjuk, amint a lámpák felett a hóban
a sötétkék éj izzik és fenyeget.

Csak tekergünk a hosszú úton megrogyva
és mocskosan, a napok ismert fényében.
Erős Auróra elénk Őt elhozza
Vastag, elfagyott ujjaival, félénken.

Pataki Viktor fordítása