Homokból házat

 

Megszagolom a homokszemeket

jól ismert illatod ott fülled

Kiáslak a vár alól,

ami fal volt köztem

és a kitörő tenger között

– személye sokszor maga alá gyűrt –

s úgy éreztem fáradt

vagyok minden cseppjétől

S most te is csepp és föld elegye vagy,

maga a híguló sár,

a koszos minta az előszoba kövén,

a cipő köré folyt képkeret

s az apró kiütések a nadrág szárán

a ruha egy védtelen testen;

végül majd a tenger nyalja le

A hozzánk illő sütőformában

pirulunk összeroppanthatóra

s még a legkevesebb is elég,

hogy saját hazugságomba fojts