Számvetés
Maradj még, mondta az anyám.
Hallgatag gyermekére tekintett.
„Reád vártam”

Másmilyen csönd ült most a lányok arcán.
Érintetlen kezeiket már a halál tartotta a markában.

Felkészítették a halottat a végső szertartásra,
Felvágták rajta a hosszú fekete ruhát.

A padlóra potyogtak a rózsafüzér kék gyöngyei.
Ebben a lassú számvetésben zuhantak alá.

A halottöltöztető énekelni kezdett.
Egy zsoltárt az anyáknak, egyet a lányaiknak.

És rám ki vár majd?
kérdezte az anya.

Így volt, ahogy ezt az újság is megírta akkor,
a bombázás utáni szent napon, az iraki Najafban.

2 .

Az apa a fiáról hírt kapott,
a fiáról, aki elesett az intifádában.

Mr. Kamin hallgatta a híreket, majd elhallgatott.

Nem meredt a fényképezőgép lencséjébe, nem,
és az emberekre sem, akik odacipelték a bánatukat.

Érezte, ahogy a keze az övéből kisiklik
és szétfoszlik minden ölelés,
és a hősies vígasztalásból sem kért.

3 .

Először is

Úgy mondjuk el a háborús eseményeket, mintha sztorik volnának
szerelmes történetek, vagy a ma született bárányok esetei,

de az emlékek újra csak szembe jönnek
a várost körbeölelő falnál és mindig úgy, mint akkor, először.

Tálas Angéla nyersfordítása
Gágyor Péter fordítása