Madrigal á cibdá de Santiago

Chove en Santiago
meu doce amor.
Camelia branca do ar
brila entebrecida ô sol.

Chove en Santiago
na noite escrura.
Herbas de prata e de sono
cobren a valeira lúa.

Olla a choiva pola rúa,
laio de pedra e cristal.
Olla o vento esvaído
soma e cinza do teu mar.

Soma e cinza do teu mar
Santiago, lonxe do sol.
Agoa da mañán anterga
trema no meu corazón.

 

Madrigál Santiago városában

Esik Santiagoban
Én édes szerelmem.
A lég fehér kaméliája
Napot takaró ragyogó felleg.

Esik Santiagoban
Ezen a sötét éjszakán.
Az üreges holdat az álomnak
Ezüstvirágai takarják.

Nézd az esőt az utcán,
Kőnek és üvegnek kesereg
Nézd a szél nincs itt már
Hamuja és árnya a tengerednek

Hamuja és árnya a tengerednek
Santiago, a Naptól messze
Letűnt reggel vize
Remeg a szívemben.

Szmolár Dániel fordítása

 

 

(Illusztráció: By emptiness abducted, Ciaran Coghlan)