Érezlek

 

Agyadban vonaglok, tekervényes kígyó,

arcodra feszülök, mint Krisztus a fára,

nyál vagyok a szádban, érdes fogad, nyelved

letaszít beléd veszedelmes csúszdán,

a gyomrodba, szétmarsz, vagy benned keringek,

szíved keresem, megvan, és kilök,

tüdődben lélegzem, nevetésed fullaszt,

rád rakódom mint makacs zsírszövet,

lebontanál, de nem lehet, hiába,

csak folyton húzódó izom leszek,

kín, hogy ha mozdulsz, de egy helyben sem jó,

az élet valahogy így múlik el

testbörtönünkben, de megvigasztal, hogy

abból, ahogyan fáj mindened,

érzem s tudom: bennem élsz te is rég.