ÍRÁSGYAKORLATOK MÁSIK IDŐBEN

égen vándorló felhők, hatalmas víztömeg!
sötét párátokat fényesre világítja át a nap
és súlyotokat sem érzem
csak képek idelent. a bogáncs között
ahogyan a lepkék csápja eléri egy gombakalap szélét
egyetlen tükörtó

SZÖCSKÉK utaznak ingemen
némelyiknek letörött a lába
fémesen csillognak ragyogó zöldek
egy itt van épp, a füzetet rágja

 

 

VÁLTOZATOK EGY PATAKRA

♈︎
kövek szerettek engem csak addig a-
míg a talpam róluk egyet ugrott
egy másik kőre

♈︎
míg szaladsz nem látod az eget a földet
lábad alatt egy pont s a patak: ez a táj.
és találd ki hogy micsinálj.

követ markolsz, engeded. ágat zörgetsz
és a szederindát nem érzed ha fáj.

♈︎
hogyha kőről kőre haladsz nyári patakban
lábad előtt egyetlen  pontot néz a szemed
száguldás közben lesz tiszta a táj.
könnyűségedet
sosem feleded.

 

♈︎
„itt vagyok míg rólad elugrom”
…egy kő sem haragudott meg érte
„itt vagyok míg keresztülszöklek”
…zúgott a hullám nem állt félre

 

 

TRANSZFORMÁCIÓ

tegnap egy csapat kamasz ült itt.
kérdések röpködtek a víz fölött.
zene szólt a mobiltelefonból.
egyik csiklintott, másik röhögött.

jövök az ösvényen lefelé
a fenyők mögül halványul a nap
a kövek élesen látszanak

a por arany színekben ragyog
belepi lábam már lent vagyok
a patakmederre nézek ahol
tegnap a kamaszok távolabb

senki – csak a víz csorog
megyek haza    jön felém
egy nyáj és vele pásztorok

 

VISSZATÉR

ha elszáll a fény és helyette felhők
gyűlnek össze nagy tömegekként
eső esik és nem fekhetsz már
a rétre ég alá meztelenül

ismét begubózni ismét kabát ruha
és más fölösleg
lóg rajtad és úgy jársz az úton
ahol azelőtt otthon voltál
mint egy idegen,
a ház csak egy doboz ahol tárgyaid tartod.
zokni melegít mesterségesen
villanyt gyújtasz és gépet kapcsolsz
de akkor sem. ez mind nem elég nekem.

az öt mozdulatból most a járás és az állás marad
ha erdőn nyirkosak a törzsek
nincs mi felszárítsa ruhádat mikor őket öleled.

ha elszálltak a hőség hullámai, visszamész tavaszig
kilépésről kiutazásról kintfekvésről
álmodol
erdőt ahol aludni lehet
nem kell ruha – a test feloldódik
és levelek közt eloszol.

 

(Illusztráció: Varga Borbála: boróka; hallgatom II; tükörkép rólad)