Épp amilyennek lennie kell

 

 

Előbb meghal tétlenségében az úr, mint bármi egyébben, ha szolgálót tart. A szolga olykor okot testál élvezetre: porszívás alatt szappanoperát néz, hozzá hangot képzel, meggyet csen főzés közben a tortáról. Füttyögve tereget. Az uraknak megugrik a koleszterinjük vagy megszalad a vércukorszintjük.

Boróka lányka nem egy úr. Sem széltében, sem hosszában. Még akkor is hevesen tiltakozott a segítségnyújtás ellen, amikor farral szánkázott le a ház oldalán a tetőről, és kitörte mindkét lábát. Egy helyütt azt olvasta, hogy a palota egyszem leánya nagykorúságára beleunt tétlenségébe, vasalódeszkát és partvist terjesztett elő ajándékként szülinapjára, és krikett ütő helyett sodrófát. Csábos szoknya helyett előnyben részesítette a sterilfehér keményített köténykét. A karácsonyi partira a kutyaólat is kitakarította, hogy a spániel is csak lábujjhegyen toporgott be oda onnan fogva. Amikor úgy érezte, mingyá elrenyhed, amíg a porcica seregeket várta guggolva az franciaablakba’ unalmába’, elzavarta a szolgákat tévét nézni, lelkes odaadással suvickolt helyettük. Eme hamuszutymós szépségnek az esemény, már hogy jegyezze a személyzet fejben, hogyan vannak az események a világban, maradósan plecsnizte meg a sorsát – az egyik szolgáló egy tévés beszámolója alapján a lányka számára is világossá vált akkorra valóban az emberi aljaság feneketlen mélye, amikor megtudta, hogy a diktátor Salazar köldöke csonkáját meghamisították. Az eredeti helyébe egy darabka kakaós csigát loptak, amit a rabbi utolsó vacsorájáról mentettek meg. A kiállított vitrin mögül elfalta egy kurtizán kutyája. Az eset tanúsította a csokidarabka nugátos tartalmát. A kutya kínos érzékenységgel viseltetett a nugátos tartalmak iránt. Hasmenése nyomán híven szaglik az eset ízetlen abszurditása. A cárné kicsi lánya onnan fogva nem teregetett, és soha nem fehérítette ki a bugyikat. A kényszerűség okán rendeltek neki Olaszországból eldobható ruhaneműt, a pamutot egyenesen Egyiptomból hozatták.

Mindenből Boróka lányka arra konspílt, hogy voltaképpen semmire. Csak csupán tudomásul vette odaáldozott félfüllel. Az élet apadatlan árja és a lúgos vizek tengere számára is folyt tovább, amiként folyó a tengerbe. Létezik ugye a bizonyos Do It Yourself ember, az a típus éppen ő volt. Ilymódon a kapcsolati ügyeket is sajátlag és sajátosan bár, de megoldotta, partnereit minden rendszer ellében promiszkuózus móddal olykor felcserélte volna, ha lehetett volna egyáltalában promiszkuitásról beszélni.

A kékharisnya. Ez a női gigolo. Bocsássuk meg neki, tekintve, ahogy egy és másik kínai személyek, ugyanúgy egyik pelyhes párna éppen olyan, amilyen a másik. Különbségük tán csak a megjelenésükben lelhető, s neki számszerűleg épp kettő volt. Éppoly hűen ölel egyik kedves párna, mint a másik, amilyen móddal hold sugárlik nappalokban.

Egyik kósza reggelen Boróka lányka telefonja megeresztett egy nem túl hangos pirittyet, mely szerint online besikerlett részére egy valódi hími kitevés, amelynek következményeként magánhangzókészlete megsokasodott: hirtelen megszámosodott megnyilatkozásaiban a ‘hú’.

Első randevúja igazi, se nem párna, se nem drót pasassal meglepte és ledorongolta.

Boróka azt szuszogta újonnanlett kedvese lángsugaras arcába:

– Úgy érzem magam, mint egy ernyedt izom, ami után felszívódott belőle a láz. Arra mondják, hogy hangyasav?

– Igen, arra mondják.

– A zuhany valósággal elbiggyesztett. Amikor hó van, és hideg, a pittyem biggyed ilyen következéssel.

 

A második randin kétségei amolyan kicsavartan, de alapot vetettek.

– Te figyelj, ennek semmi értelme. Jól érzem magam, sőt, fokozhatóan. Mondd, mi lesz ennek a vége?

– Megleszünk, drágám. Össze fogunk bútorolni.

– Izgalmasabb fejlemény nem lesz?

– Megkergetlek.

– Kivalasom a pólóidat!

 

Amikor először összebúttak:

– Ne mondd, hogy ilyen érzelmekér’ szenvedtünk és izzadtunk, mint a fene.

– Igen. Szenvedünk, hogy szenvelegjünk.

– Beáztatom a szennyest!

 

– A kokain-hatásról még sose hallottál, mi? Ha beteg lennél és olyan undori, teljesen másképp lenne. Felpofoznám a kispárnád, beleigazgatnám a lábadat a papucsodba, ágyba hoznám a reggelit és a vacsorát.

– Az ebédet miér’ nem?

– Mer’ összerondítanád a lepedőt zsírral. El sem tudod képzelni, milyen nehezen lehet kiszedni a szövetből a zsíros pletyót.

 

Olykor kissé hisztis hangra váltott. Szenvedélyes volt, vagy valami ahhoz közeliről tanúskodott dérkicsípte arca, az a sokszám ragya, amely ott sorakozott rajta.

– Hajíts meg egy büdös csattal, érezzem a lét súlyát, te drága.

 

– Oh, a boldog rezignálság állapotáér’ voltam sok ideig kínba’. Mit jelent a szó, hogy rezignált?

– Nem tudom, bepetyegem a keresőbe. Várjá’!

Első párnacsatájuk, amely nem is az ágy párnás oltalmában zajlott, mely a malackodást vetíti elő és szükségképpen szellőként szél szárnyán szökkenő alsógagyát, kombinét és miegymást feltételez cafatokban, óhatatlan volt. Ártatlanul kezdődött, mint dámapartiban megbokrosodott tinédzserek, ahol előkerült némi szesz.

– Mi lenne, ha megölelnélek?

– Tudja fene, tégy egy próbát. De unalmas, akkor ez most má’ mindig így lesz?

– A boldogság több a te kokainvíziós párnasimogatós perverziódnál! Fogd a szottyos párnádat, és eriggy! Légy boldog vele!

Szócsata volt csupán, oda se vágta a feidegelt férfiú azt a vánkost a lánykához. A lányka dühében mégsem átallott bevágni maga után a slózi ajtaját. A nagy svuggal berezonált a polc a feje felett, ahonnan a budipumpa egyenesen ahogy esett, kupán dorongolta. Öt perc eszméleten kívül nem nagy idő, normálisan agyműködést se zavar meg. Az övét igen.

Kifelé libbenve a mosdóból kedvesét felismerve gondolt csupán annyit, ‘hej, de kies!’, amikor az a hími éppen gyanútlan tipegett által a félárnyékos szobában.

– Lekapcsoljuk a villanyt? Ne félj, nem lesz unalmas.

– A boldogság sosem unalmas és soha se smafu.

Valaki mondott valamit, a másik meg reagált, a lényeg az, hogy összedörgölőztek, beizzadtak. Másnap a lányka kimosta a lepedőket, de már nem volt olyan lelkes. Vagyis a mosópor reklámarcolásról lekésett.

 

 

 

 

(Illusztráció: Ágnes asszony)

Vélemény, hozzászólás?