Él, mert még nem halt meg.
A néni a szemközti házban. A kislány,
akit a saját anyja elfelejtett. A kutya,
aki vár valakire. Sír az egyik szemem,
a másik meg… Ó, ez a sok szerencsétlen!
Nem is látom a lányt, aki a szemközti házból
engem figyel. Rég elfelejtettem anyámat,
aki régen elfelejtett. Leszáll az éjszaka,
inak szakadnak, csontok törnek. Rend van,
de én minden reggel várok valakire.
Élek, mert még nem haltam meg.