Csiperke és Fonyód

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csiperke nevű gomba. Egy szép tavaszi napon megszületett, egy fenyőfa tövében.
Fonyód, a fenyőfa köszöntötte új barátját. Úgy gondolta, neki feladata elkezdeni barátságuk építését. Be is mutatkozott neki.
– Szia! Fonyód vagyok, a fenyőfa.
– Szia! Én Csiperke vagyok, a gomba – s ezzel el is szundikált.
A fenyőfa úgy gondolta, fiatal barátjának szüksége van még a sok pihenésre, így hát nem zavarta. Megint új napra virradt az erdő. A kis Csiperke újból felébredt. Fonyód folytatta volna a tegnapi beszélgetésüket, ami alig volt több egy rövid bemutatkozásnál, de a gyerek-növény csak zavartan ácsorgott.
– Miért mesélsz nekem az erdőről, mikor még azt sem tudom ki vagy?
– De hiszen tegnap mutatkoztam be neked! Fonyód vagyok. Nem emlékszel? Te is bemutatkoztál nekem. Te Csiperke vagy.
– Nem, én kérlek Galagonya vagyok, nem is értem honnan vetted ezt a nevet, biztosan összetévesztettél valakivel.
A  gomba ismét elaludt, most már mint Galagonya. A fenyőfa nem igazán értette, mért hiszi a gomba ismerőse azt, hogy még sosem látták egymást. Pedig kettejüknek életük hátralévő részét egy igen szoros szimbiózisba kellene leélniük.
Újabb éjjel következett. Mikor pirkadni kezdett, Fonyód úgy döntött, most nem ébreszti fel kis szomszédját, hanem úgy tesz mintha aludna, s várja hogy majd ő kérdezzen.
– Ki vagy te itt mellettem, és micsoda óriás vagy!– szólt a gomba.
– Én Fonyód vagyok! Remélem megismerhetlek, s barátok lehetünk. Nem szeretnélek megbántani, de nem érzed úgy, hogy már találkoztál volna velem?
– Nem, nem. A világért sem. Miért, ismernem kellene téged?
– Óh, nem, nem igazán. De megmondanád a nevedet, ha már én is bemutatkoztam neked?
– Persze, én Pereszke vagyok. Ez az első napom a Földön.
Szegény Fonyód tétlenül állt Pereszke mellett. Nagyon kíváncsi volt, de nem tudta eldönteni, hogyan is deríthetné ki, mi zajlik éppen.
Ne haragudj, hogy megkérdem, de hogy hívták az anyukádat, Pereszke?
– Nem haragszom. Az anyukám Galagonya volt, a nagymamám pedig Csiperke.
– Ebben egészen biztos vagy?
– Egészen biztos vagyok– felelte a gomba.
Nem értette a fenyőfa, hogy minek is a szemtanúja, mi folyik körülötte.
A gombák ilyen rövid életűek? Vagy ő aludt olyan sokat, hogy egy egész gombaéletnyit szundikált át? Vagy ki aludt, mennyit és hogyan?

Ez maradjon titok!

 

 

Vélemény, hozzászólás?