A mérföldkő
(Der Meilenstein)
Őrzi sűrű rejtekével
mély vadon, s reá felírva
vándor lelked csillapítja:
huszonhárom kilométer.
Ezen írás furcsasága,
hogy nem létezik, ha nincsen
pillantás, mely rátekintsen,
szöveggé realizálva.
S e ponton fölvetheted:
vajh mi ő, ha sose látod?
Nincs szavunk rá. A világot
látó szem teremti meg.
Az egérfogó
(Die Mausefalle)
I
Palmström lakásán szalonna
nincs; van egy egér azonban.
Megrendülve jajszavától
von Korf egy ketrecet ácsol,
s hegedűt kezébe adva
barátját ülteti abba.
Esticsillag gyúl az égen.
Palmström muzsikál az éjben.
És miközben ő zenél,
beandalog az egér.
Most mögötte, nagy titokban,
a ketrecnek zárja koppan.
Előtte, elszenderedve,
Palmström szótlan sziluettje.
II
Von Korf másnap kora reggel
eme hasznos szerkezettel
megpakolja rakterét egy,
mondjuk, átlag stráfszekérnek,
azt egy izmos ló kivonja
messzi rengeteg vadonba,
s magánytól övezve mármost
kibocsátja ott a párost.
Az egér előszalad,
aztán Palmström is szabad.
Vígan élvezi az állat
légkörét az új hazának.
Palmström is örvend a végén,
Korffal együtt hazatérvén.
L’art pour l’art
(L’art pour l’art)
Egy megriadt verébfi rebbenése
Korfot műalkotásra lelkesíti,
mely pusztán arcjátékból, gesztusokból
áll össze. Jönnek műszerekkel,
hogy fölvegyék; de Korf „az alkotásról
nem tud”, már nem tud semmiféle műről
egy „izgatott verébbel kapcsolatban”.
Havasi Attila fordításai