Budapest, rózsaszín

A reggeli kávé nem hagyja meghalni őket.
Dúlnak, fúlnak, vásnak, fúrnak, igyekeznek.
Ez az utolsó nap, a legutolsó, a legesleg.

 

Hallottad, hogy mit mondott rólad? Hallottad,
hogy meghallotta…? Szűk utcákban laknak, a düh
majd szétfeszíti őket. A fogaik helyén porcelándarabkákat
hordanak. Az ujjaik hegyén elvásott, fénylő, puha
műkörmöket. Minden este fájnak, bevéreznek,
de már nem lehet lefeszegetni őket.