Hyeronimus Bosch „A gyönyörök kertje” című képének megnevezés nem a festőtől ered, művészettörténeti találgatások szülték. A szárnyasoltár nehezen illeszthető a klasszikusnak nevezhető korabeli világképbe, vallási felfogásba. Sem a festő életéről, személyiségéről, világnézetéről, sem Az ezeréves birodalom megrendelőiről nem tudunk eleget ahhoz, hogy bizonyosat állíthassunk a kép szimbolikájáról, jelentéséről.¹ Problematikus kérdés a Bosch-féle bagoly-ábrázolások értelmezése, ezzel foglalkozom most „A gyönyörök kertje” vonatkozásában.

A bagoly a korabeli szimbolikában – túl azon, hogy továbbra is hordozta az ókorban rárakódott bölcsesség- és haláltudat-attribútumokat – a keresztény-kultúrkörben Krisztus-szimbólummá lett. Figyeljük meg, hogy az általunk vizsgált képen csak az „Éden”-szárnyon, a középső „A gyönyörök kertje” táblán jelenik meg, a „Pokol”-ban azonban nincs jelen. Az Édenben egyszer, az Élet forrásának közepében láthatjuk, majd a középső táblán (ami a tájháttérben érzékelhetően egyenes folytatása az Édennek, míg a Pokoltól árnyalataiban és az események díszleteiben teljesen eltér) összesen három baglyot találunk. Felmerül a kérdés, hogy ha a Megváltó Egy, hogyan jelenhet meg ugyanabban a térben háromszor, vagy ha közös térnek vesszük az első és második táblát, rögtön négyszer? Mi szükség van Krisztus szimbolikus ábrázolására ott, ahol egy fiatal, teremtő isten képében színről-színre megjeleníti őt a festő, az Édenben személyesen oszt áldást Ádám és Éva között, mint összekötő kapocs?

A bagoly nem Krisztust, hanem a krisztusi jelenlétet hivatott szimbolizálni. Nem konkrétan az ő megtestesüléseként kell értelmeznünk, inkább úgy, hogy ahol a bagoly jelen van, ott Krisztus figyelme, igéje van jelen: „A gyönyörök kertje” viszonylatában pedig kijelenthetjük, hogy ahol a bagoly jelen van, ott a Krisztus által megszentelt isteni akarat van jelen. Hogy hogyan kell ezt pontosan értenünk, azt más Bosch-képek segítségével tudom megmutatni.

Ha nem akarunk messzire menni, adja magát, hogy A szénásszekér és A tékozló fiú képek segítségével dolgozzunk a problémán. A szénásszekér az Éden kiteljesedését, a másik a bűnbeesés végét ábrázolja, a tékozló fiú hazatérése és A szénásszekér külső táblájának vándora közötti párhuzamot pedig nem kell sokat bizonygatnunk: mintha ugyanazt a figurát látnánk, ahogy kanyarog a szülői ház felé, de míg A szénásszekéren fiatalon birkózik az őt környékező bűnök vicsorgó kutyáival, hazaérve az otthon kapujához már megtépázott és megtört öregemberként látjuk viszont.

A Vándor tábláján ugyan a bagoly nincs jelen, de a szénásszekéren trónoló, zsinórmértéket tartó krisztus-szimbólum mégis visszaköszön a vándor kabátjából előbukkanó, függőleges zsinór képében: vékony cérnaszál, krisztusi útmutatás a keskeny úton. A bagoly aztán mind a bal tábla bűnbeesés és kiűzetés jeleneteiből mind a jobb tábla Poklából is hiányzik. A tékozló fiú tábláján ismét viszontlátjuk a fa lombkoronáján, feszülten figyelve a hazatérőt. Az említett ábrázolások helye és jellege azt mutatja, hogy Bosch a krisztusi figyelő jelenlét ábrázolására használta a baglyot. Az egyértelműen negatív helyek és események tábláin nem jelenik meg, a bűnbeesés messzire űzi, a pokolban még eltorzult hibrid formájában sem találkozunk vele egyik triptichonon sem. Jelen van viszont az édeni teremtésnél, ahol Isten bemutatja Ádámnak másik felét: az Élet kútjából figyeli a jelenetet. A szénásszekér evilágot ábrázoló középső tábláján is megjelenik, zsinórmértéket tartva figyelmeztetésül a dorbézolóknak és mohón gyűjtögetőknek. Az ugyanitt található, ugyancsak a bálából kiálló vesszőn látható korsó, mint reneszánsz vanitas-szimbólum és a bagoly együttes kontextusa aztán kifejezetten a földi létben rejlő választást sugallja: a hívságok korsója ez a krisztusi mérték szerinti élet lehetőségével szemben.

Összehasonlítva „A gyönyörök kertjé”-nek baglyaival pedig nem csak választást, hanem a jelenetek közötti minőségeket is jelzi a madár elhelyezkedése. A bagoly minden egyéb jelenetben érinthetetlen, távoli az ember számára, kívül helyezkedik, mint megfigyelő,² vagy mint idea, ahogy távoli origója az Éden-jelenetnek. Ahol szó szerint kézzel foghatóan jelen van, az „A gyönyörök kertjé”-nek világa. E tekintetben tehát nem vehetjük Az ezeréves birodalom középső tábláját bűnös bujálkodás színhelyének, ott ugyanis Krisztus a bosch-i felfogás szerint nem lehetne jelen. Tekinthetjük viszont egyfajta istendícséretnek, a teremtés beteljesülésének, ahol minden teremtett egyenrangúként él és részesül az Isten által adott javakból és örömökből, sokasodik az Éden egyenes folytatásaként, ahogy Krisztus is sokasodik a hívő szeretetben, így lesz a középső táblán egyszerre több bagoly. Külön felhívnám a figyelmet „Az egyet nem értő pár” c. jelenetként számon tartott részletre, ahol egy dupla testű szerzet fejeként trónol a bagoly. Szerintem a megnevezés téves: amennyiben elfogadjuk, hogy a bagoly krisztus-szimbolikája az ókori szimbólumokra íródott rá, felmerülhet, hogy a többkarú, többlábú lényt inkább egyfajta ősi egységben létező tökéletes androgünként kellene értelmeznünk, amelynek feje, legfőbb része, akarata és, mindenek előtt szelleme maga Krisztus: a beteljesedés.

Az említett bagoly-értelmezéseket többek között Wilhelm Fraenger (1989) kutatásai is alátámasztják. Szerinte „A gyönyörök kertjé”-t a bűn színhelyeként értelmezni tévedés. Feltételezi továbbá, hogy Bosch egy korabeli keresztény szekta, vélhetően valamilyen adamita közösség számára készíthette Az ezeréves birodalom triptichont (Fraenger 1989), e szekta szellemiségébe pedig beleírható az Istent kereső testi-szellemi közösségvállalás a tagokkal, mint az ádámi ártatlanság, édenkeresés metódusa. Nem A szénásszekér bujálkodása ez tehát, ami egyenesen a Pokolba vezet (jellemző, hogy Boschnál a poklokban bujálkodókat nem is találunk), hanem az emberpár teremtésekor elmondott áldás beteljesítése: ahogy a triptichon Éden-jelenetében Ádám és Éva között maga az Úr jelenti az összeköttetést.

 

Jegyzetek

1    A Bosch-kutatók szerint nagy segítséget jelenthetne a szimbólumok leleplezésében, ha több „kanonizált” Bosch-triptichont ismernénk, különösen nagy segítséget nyújthatna a reformáció képrombolásának áldozatul esett, a Szent Jeromos székesegyház számára készült A teremtés hat napja c. oltár, amely tematikájában vélhetően illeszkedett Az ezeréves birodalom és A szénásszekér triptichonokhoz is. Mivel az előbbi szárnyasoltár külső grisaille-ja a kutatók szerint a világ teremtésének harmadik napját ábrázolja a bal sarokban az Úrral, és a termékeny esőkkel öntözött földdel, mint a szférákba zárt lapos koronggal.

2    Ld. pl.: Kánai menyegző.

 

Felhasznált irodalom

Fraenger, Wilhelm (1989) Hieronimus Bosch. Budapest: Corvina.