NEM SZERETEM

 

Nem szeretem a madár

dalát,

nem tetszik a hangja sem,

nem kell becsvágy, szerelem,

nem szeretem a csatát,

halált

súg nekem a félelem –

mint gálya a tengeren,

mi elhagyva e földet,

megment engem, elszöktet

a skorpió-fertelem

elől, hisz a szívemen

ejtett sebek megölnek.

 

Nem fedi vállam palást,

szakállt

sem viselek, szerelem,

harc, mindkettőt megvetem,

napjaim úgy szövik át,

a gyászt oltva belém, életem

könnybe fojtják, megteszem

magam kereskedőnek,

lisztjét, borát e földnek

és szívem messze viszem,

mert a skorpió-sebem felett

gyógyír nem győzhet.

 

A bajvívást, Istenem,

sosem

szerettem, nem kívánok

kopját törni, s nem vágyok

őrködni fegyveresen,

nekem a tenger ad új álmot,

hagyom a lovagságot,

mert míg tengerész voltam,

oly boldogan hajóztam,

most csak skorpiót látok,

s hogy meg ne mérgezzen az átok,

lennék ismét, mi voltam.

 

Nem szól bűnről énekem,

nekem

nem mondhat hazugságot

a bűn, és álnokságot

fegyverekről senki sem

(hiszen

fegyvert én nem használok),

inkább, mint a kalmárok,

hajómmal a habokban

szállnék, hogy a távolban

találjak egy világot,

hol skorpiót nem látok,

s nem bukom porba holtan.

 

 

M. József Karcsa fordítása