karácsony volt s még mindig bombáztak

vérző fülű emberek támolyogtak az utcán

a pék szekerét lovastul egy főtéri teraszra

röpítette a légnyomás. megsokasodott a kenyér:

a pocsolyák szélére habfehér morzsák úsztak

 

vattaszárnyú angyalkák birkóztak a korzón

a szürkület hályoga a macskakövekre hullott

apró madarak gyűrődtek zománctalan térképébe

valaki kutyatetemet hajított a bombatölcsérbe

drótosra fagyott pofaszőrén végképp elbomlott

 

a mélység ritmusa. feszes húrokkal holt

nyihogás szabdalta a letisztult boltozatot

mint hatalmas ingagomb függött a lódög

az utca bakelitíve fölött. égbe meredő patái

szilánkosak voltak mintha épp most

 

szakadtak volna le valahonnét. a dermata szirénái

nyersen harsantak akár egy muddy waters

a tetemből szivárgó testmeleg és istállószag

a járdára csorgott. úgy emlékeztek:

abban az évben nem maradt el a betlehemes