Langyos nyár esti szél szárítja fel az aszfaltra csöppent sört. Egy légy mászik bele a habos permetbe, miközben a menetszél utat talál pállott golyóimhoz. A szárszói vasútállomás lépcsőjén iszom a Sopronimat, mellettem letámasztva ott áll a zamárdi szállásadóm által rendelkezésemre bocsátott szürke versenybicikli. Már több mint fél év telt el azóta, hogy karácsony éjszaka monoklival az arcomon leszálltam a vasúton. Senki nem várt a kihalt állomáson, a pofacsontom sajgott a jeges téli szélben, még erősen éreztem a Déli aszfaltjának lenyomatát rajta. Bolyongó szellemként sétáltam hazáig az alvó kisváros utcáin. Mikor beléptem az ódon bútor szagát árasztó meleg lakásba, úgy éreztem, csupán pár perc telt el azóta, hogy utoljára ott jártam. Apám és a tesóim ugyanazzal a zárkózott szeretettel fogadtak, ahogy mindig is, a levegőben mégis érződött a fél év kihagyás miatti feszengés. Alig ért le a mákos bejgli a gyomromba, már a Pest felé tartó gyorson ültem újra. P-hez költöztem be, akinél felszabadult az egyik szoba, miután kosárfonó lakótársa bevonult egy erdei szektába. Továbbra sem terveztem sokáig Pesten maradni, de konkrét terv híján a legjobb döntés a nem döntés volt. 2019 – (S)zárszó bővebben…
Horváth Tamás összes bejegyzése
1991-ben születtem az ország legnyugatibb csücskében, Budapestre az egyetemi tanulmányok miatt költöztem. Szociális munka alapszakot és nemzetközi tanulmányok mesterszakot végeztem. Életemet már egész kiskoromtól kezdve végigkísérte a filmek iránti rajongás, VHS-en láttam az összes klasszikust, első olvasmányos élményeim is filmes magazinok voltak. Ezek mellé aztán szép lassan bekúsztak a keményfedeles kötetek. Az elmúlt pár évben találtam rá Irvine Welsh és Murakami Hariku könyveire, amelyeket azóta is a legszívesebben olvasok. Mindezek mellett pszichológiai témájú könyvek foglalkoztatnak mostanság.
Rengeteg történet vár arra a fejemben, hogy papírra kerüljön. Nemrég lettem kész életem első regényével, mely egy önéletrajzi ihletésű, de fiktív történet, melyet neveztek már a magyar Trainspottingnak, de én annál többre vállalkoztam, minthogy egy utánzatot készítsek. Sokat merítettem az életemben történt tragédiákból, a terápiás hatás csak egy, az írás számos pozitív hozadékai közül.Őszintén bízom benne, hogy lehetőséget kapok a regény publikálásra is majd, mely kellő motivációval bírna a nagyobb volumenű írásaim folytatásához is. Jelenleg kisebb történetekkel, novellákkal foglalkozom, nagy álmom, hogy az írásaimból egyszer egy filmes sorozat készüljön.