Sem örömöm, sem életkedvem.

Barátság, vágy – mind elhagyott.

Szentnek vélt gőgöm is halott,

Mely hitte: zseninek születtem.

 

Megtaláltam az Igazságot;

Azt hittem, hű barátra leltem.

Enyém lett, csak hogy felfedezzem:

Még boldogtalanabb vagyok.

 

Mégis, ő az egy örök Érték,

Belőle fakad Hit és Mérték,

Ki nélküle él, tévelyeg.

 

Isten szólít – hát felelnem kell.

Nincs már, csupán egyetlen kincsem:

Hogy néha még sírnom lehet.

 

Sediánszky Nóra fordítása