Végre véget ér ez a tél is,
sirályok szállnak a piac felé.
Jön a tavasz, a nagy szintézis:
az élet ága megremeg belé.
Jön az új nyár, új lesz az ősz is,
el is felejtjük majd a régit.
Az életünk így kergetőzik,
végre véget ér ez a tél is.
A nagymamám fazékban főzne
kávét, és a zaccot kiöntené,
az ágyásokban gyűlne össze.
Sirályok szállnak a piac felé.
A nagymamám vak tenyere a pajzs
előttem, ami véd, az égisz,
és életvonala rajta a rajz.
Jön a tavasz, a nagy szintézis.
De mi az, amitől megvédene?
A világunkat még megértené?
Bár vak volt, mégis lát most a szeme:
az élet ága megremeg belé.
Az élet ága megremeg belé:
jön a tavasz, a nagy szintézis.
Sirályok szállnak a piac felé,
végre véget ér ez a tél is.
(Illusztráció: Richard Robinson: Jonathan Seagull)
