Katonák meneteltek az utcán.
Csizmájuk egyenletesen kopogott a kövezeten.
Mozgásuk határozottságról tanúskodott arcuk azonban fáradtságról árulkodott.
Az emberek az ablakokból figyelték őket.
A felnőttek félve tekintettek ki a függönyök mögül.
A gyerekek orrukat az ablaküvegnek nyomva nézték az elhaladó menetet.
A menet végtelennek tűnt.
A katonák egyre csak jöttek.
Alkonyatkor robbanás rázta meg a falakat.
Majd egymás után több robbanás is hallatszott.
Az arcok ijedten elhúzódtak az ablakokból.
A menetelő katonák egy része a földre vetette magát.
Mások a fák törzse mögé bújtak.
Mások a házakban igyekeztek menedéket találni.
Futva közelítettek a kapukhoz.
A kapukat bezárták belülről különféle berendezési tárgyakkal gerendákkal támasztották ki őket.
A katonák szitkozódva rángatták a kilincset.
Néhány ház oromzatán golyószórók csöve jelent meg.
Ropogó hangjuk szünet nélkül fél órán keresztül zakatolt.
Az utcákat holttestek borították.
A fák törzsét golyó ütötte sebek tarkították.
A házak vakolata több helyütt lepergett.
A felszabadítók az éjszaka leple alatt kamionokkal gyűjtötték össze a holttesteket.
Reggel a kommunális közvállalat munkásai megkezdték a falak újrafestését.
A madarakat kiengedték a ketrecekből.

(Illusztráció: Osho Zen Tarot Understanding)

biztosra vettem hogy nem létezel.
azután megjelentél.
az eső esett és bekopogtál az ablakon.
vizes hajad a bőrödhöz tapadt.
beengedtelek és tüzet gyújtottam.
valamit belekevertem az italodba
amitől eszméletedet vesztetted.
kirohantam és megindultam a folyó felé.
a hídnál eszembe jutott hogy otthon vársz rám.
hazamentem és úgy köszöntöttelek mint régi ismerőst.
az ágy mellett hevertél a kezed ki volt csavarodva a szádból nyál                                                                                                  habzott.
reggel hatra állítottam az ébresztőt.

borítrókép: Elisa Ancori

egy régi épületbe költöztél.
másnap elkezdtem felújítani.
kastélyt akartam neked építeni,
köréd építeni,
ahonnan nem tudsz kimenekülni.
az ajtókat, ablakokat befalaztam.
az udvarba kutyákat költöztettem.
szabadon szaladgálnak
a drótsövénnyel elkerített telken.
remélem, lassan megszokod a magányt.
esténként egy parányi résen keresztül
verseket olvasok fel neked.
a válaszodat nem hallom.
minden nap más verssel leplek meg.
a tegnapi rólad szólt,
a mai rólam,
a holnapi meg majd kettőnkről.
a hangomból táplálkozol.
néha nehezemre esik
túlkiabálni a kutyák ugatását.

kép: Ariko Inaoka