biztosra vettem hogy nem létezel.
azután megjelentél.
az eső esett és bekopogtál az ablakon.
vizes hajad a bőrödhöz tapadt.
beengedtelek és tüzet gyújtottam.
valamit belekevertem az italodba
amitől eszméletedet vesztetted.
kirohantam és megindultam a folyó felé.
a hídnál eszembe jutott hogy otthon vársz rám.
hazamentem és úgy köszöntöttelek mint régi ismerőst.
az ágy mellett hevertél a kezed ki volt csavarodva a szádból nyál habzott.
reggel hatra állítottam az ébresztőt.
borítrókép: Elisa Ancori