M. József Karcsa összes bejegyzése

Bejegyzések

M. József Karcsa erotikus epigrammái

 

EGY TÜNDÉRRE

 

Szép tündérke, szeretnék végre veled lefeküdni,

Ám mielőtt buja fertőnek titulálod a vágyam,

Jó, ha tudod, hogy nem csak a szex számít, de a lelked

Ráérek kívánni, ha majd elporlad a tested.

 

 

 

ÓDA, MELYET BŰNBÁNATÁBAN ÍRT

 

Ó, Dionűszosz, bor nemes istene, félve könyörgök!

  Néked imádkozok, és csak neked áldozok én!

Téged kérlek négykézlábra felállva, ne büntess!

  Vedd figyelembe bajos, kínos helyzetemet!

Pallasz Athéné úrnőm, Démétér, s Hephaisztosz

  Papjai nem tudnak mást áldozni neked,

Csak tablettás bort. Ám tudd, első poharunkat

  Néked ürítjük, míg második Aphroditét

Illeti. Harmadik Árésznak kedvez, negyediknek,

  És ez után, népünk békéjére iszunk.

Ámde ne félj! Akad oly, ki valódi nedűvel imádhat,

  Kit papnak Hermész és Hádész sem akar!

 

 

MAGDALÉNA CIKLUSÁBÓL

 

Aphrodité csodaszép alabástrom szobra lehetnél,

  Oly gyönyörű vagy, ám sajnos olyan hideg is!

 

 

 

Bejegyzések

Galego trubadúrok

Hozzászólás most!

Joam Airas de Santiago

Todalas cousas eu vejo partir

A világon minden megváltozik,
ahogy eddig minden megváltozott,
látom, mint változik az itt, s az ott,
ahogy az idő mindent eltemet.
Csak a szív az, ami sosem változik,
barátomé, ki engem szeret.

 

Az ember szíve így változik meg,

attól, hogy szeret vagy nem, hitemre,
változik, akár a föld felszíne,
s megváltozik az, ki vagyont szerez.
Csak a szív az, mi sosem változik,
barátomé, ki engem szeret.

Látom jól, miként lesz minden mássá,
a kint, a bent, a ma és a holnap,
mássá lesz az ember, tegyen jót, rosszat,
– innen vagy onnan fújnak a szelek.
Csak a szív az, mi sosem változik,
barátomé, ki engem szeret.

Dom Sancho

Ai eu, coitada

Jaj, én szegényke, sorvadok nagy gondban,
mert barátom tőlem olyan távol van.
Elment rég Guardába,
beállt a király zsoldjába.

Jaj, én szegényke, nagy gondtól sorvadok,
mert barátom elment, engem itt hagyott.
Elment rég Guardába,
beállt a király zsoldjába.

Jaj, én szegényke, sorvadok nagy vágytól,
mert barátomtól elszakít a távol.
Elment rég Guardába,
beállt a király zsoldjába.

Jaj, én szegényke, elsorvaszt nagy vágyam,
mert barátom elment, s én oly rég láttam.
Elment rég Guardába,
beállt a király zsoldjába.

(M. József Karcsa fordításai)

Bejegyzések

Bölcs Alfonz: Nom me posso pagar tanto

Hozzászólás most!

NEM SZERETEM

 

Nem szeretem a madár

dalát,

nem tetszik a hangja sem,

nem kell becsvágy, szerelem,

nem szeretem a csatát,

halált

súg nekem a félelem –

mint gálya a tengeren,

mi elhagyva e földet,

megment engem, elszöktet

a skorpió-fertelem

elől, hisz a szívemen

ejtett sebek megölnek.

 

Nem fedi vállam palást,

szakállt

sem viselek, szerelem,

harc, mindkettőt megvetem,

napjaim úgy szövik át,

a gyászt oltva belém, életem

könnybe fojtják, megteszem

magam kereskedőnek,

lisztjét, borát e földnek

és szívem messze viszem,

mert a skorpió-sebem felett

gyógyír nem győzhet.

 

A bajvívást, Istenem,

sosem

szerettem, nem kívánok

kopját törni, s nem vágyok

őrködni fegyveresen,

nekem a tenger ad új álmot,

hagyom a lovagságot,

mert míg tengerész voltam,

oly boldogan hajóztam,

most csak skorpiót látok,

s hogy meg ne mérgezzen az átok,

lennék ismét, mi voltam.

 

Nem szól bűnről énekem,

nekem

nem mondhat hazugságot

a bűn, és álnokságot

fegyverekről senki sem

(hiszen

fegyvert én nem használok),

inkább, mint a kalmárok,

hajómmal a habokban

szállnék, hogy a távolban

találjak egy világot,

hol skorpiót nem látok,

s nem bukom porba holtan.

 

 

M. József Karcsa fordítása