Koncz Ildikó összes bejegyzése

1946-ban születtem egy szegény, kicsi komfort nélküli lakásban teltek fiatal korom évei, 3 fiú testvérem volt. Mára már csak ketten vagyunk, a legfiatalabb öcsém és én. Szerencsémre a többi testvérem gyermekeinek gyerekei pótolják a saját gyerek hiányát. Párommal, aki vegyész volt 29 évet éltünk együtt, de 2012-ben meghalt. Én 24 éves koromban lettem gyógyíthatatlan beteg (Szklerózis multiplex) 2017-óta nem tudok járni. Most a Belváros szívében a parlament mellett lakom, 24 órás segítő van melletem. Fényes Elek közgazdaságiba jártam, aztán az OMIKK- ban végeztem a műszaki könyvtárosit. Mindig szerettem olvasni, a versek pótolták azt, ami a való életből hiányzott. Nagyon hiányzik a TÁRSAM, aki mindig fogta a kezem. A versek lettek a barátaim és társam, mert az igaziak mind meghaltak. Vágyam, hogy egy kicsit pozitívabban tudjak létezni a világban.

Válogatott haikuk

ha nem tudsz járni
csak a gondolataid
visznek előre!!!

Elindulnék, ha
járna a lábam, de már
hét éve nem megy.

érdekes látni,
hogy mennyire vagyok úgy,
hogy nem is vagyok.

Nem vár senki rád
kivonultál időben
megtetted régen.

ne emlékezz, mert
minden szép emlék megöl,
oda a remény.

elvisz a huzat
bár nehéz vagyok, mégis
a szélre szállok

csillan az ágon
friss harmatcsepp , kismadár
boldogan issza,

Barátságosan
kézen fogom életem, s
útnak indulunk

Minden esetben
kitűnik az ember a
szavai mögül.

Aprócska házak
némán csodálják a szép
nap búcsúzását

Kopott házfalak
mögött reménytelenül
várják a jövőt

Csodás fürtjei
a fának, mint csillárnak
fényei égnek.

Deres csoda az
éj közepén csak nekem
mutatja magát

Csillog az úttest,
köd szitál, búcsúzni most
a legnehezebb

Keresem magam,
nem találom sehol sem.
Nektek meg vagyok?

elszórt gondolat,
sok fehér kő mind engem
hiányol és vár

(Fotó: Péter Gaal)