ha nem tudsz járni
csak a gondolataid
visznek előre!!!

Elindulnék, ha
járna a lábam, de már
hét éve nem megy.

érdekes látni,
hogy mennyire vagyok úgy,
hogy nem is vagyok.

Nem vár senki rád
kivonultál időben
megtetted régen.

ne emlékezz, mert
minden szép emlék megöl,
oda a remény.

elvisz a huzat
bár nehéz vagyok, mégis
a szélre szállok

csillan az ágon
friss harmatcsepp , kismadár
boldogan issza,

Barátságosan
kézen fogom életem, s
útnak indulunk

Minden esetben
kitűnik az ember a
szavai mögül.

Aprócska házak
némán csodálják a szép
nap búcsúzását

Kopott házfalak
mögött reménytelenül
várják a jövőt

Csodás fürtjei
a fának, mint csillárnak
fényei égnek.

Deres csoda az
éj közepén csak nekem
mutatja magát

Csillog az úttest,
köd szitál, búcsúzni most
a legnehezebb

Keresem magam,
nem találom sehol sem.
Nektek meg vagyok?

elszórt gondolat,
sok fehér kő mind engem
hiányol és vár

(Fotó: Péter Gaal)