Körülbelül 5 perce utazhattam, mikor felszállt egy pár. Makulátlan megjelenésük volt: a férfi fekete öltönyt viselt lakkozott cipővel, hátrafésült hajjal és fűszeres kölnivel; a nő estélyije sötétzöld volt, nyakában gyöngysor, vállán szőrme, amit körbelengett a virágillat.

Úgy tűnt, beszélgetnek – vagyis inkább a nő beszél. Nem sokat hallottam a mondandójából, de határozottan, kitartóan a férfi szemébe nézett, míg az néha apró bólintásokkal, lehajtott fejjel hallgatta őt. Aztán egyszer csak a csuklója után kapott, megszorította. A férfinek már nem látszott az arca, annyira elbújt a lehulló haja mögött.

Aztán sikerült meghallanom egy mondatot, kristálytisztán, mintha nem is a villamoson ültünk volna.

– Szeretnéd, ha a feleséged tudna minderről?