Láttam
a szépséget a vadvirágban,
életnek megágyazó méhből kivetett árvában.

Láttam
erőt a lányában,
gyöngeséget fiában.

Láttam
kiüresedett kálváriában.

Láttam,
ahogy kirúgják alóla
az eldőlt Jákob lajtorját.

Láttam, néztem, magamban feléltem,
utána nyúltam, el nem értem.
Láttam — tudtam, hogy nem értem.

Láttam,
ezért féltem.
Féltem, mert felelőtlen volt,
mint az elején a lényeg,
mitől szégyenteljessé lett a szemérem.

Láttam,
és mégis csak figyeltem.
Megálltam.
És a gyehenna lángja lett az ítélet.

Láttam
a mellét verő hamisságot,
az atyák elvének elárulását.

Láttam,
mert nem tudtam nem látni,
hogy létrejöhet,
de életre nem juthat bárki.

És akkor mondtad:
„Ismertelek.”

2026. 06. 09.

(Illusztráció: Sukanya Sarkar: Fire Flower)

Mi kéne még?
Felnyitottad a levélt?
Dehogy tetted.
Azt hitted, étel, és megetted.

Tartalma volt és hatalma.
Minden szó, mi benne volt: mantra.
És most agyaggá vált benned
mindennek múló anyagja.

Magad elé vetted,
de éhséged nem ismert sem belátást,
sem eszközöket.
Így hát puszta kézzel, fogaiddal,
habzó szájjal felemésztve magadévá tetted.

Semmissé lettek a szavak.
Csengettek a hatalmak.
Kiüresedtek a tartalmak.
Örültél minden fehér, íztelen falatnak.

Bárcsak kinyitottad volna…
Feladója vizek csobogásának,
szelek irányának,
tűznek melegének,
az élet serkentőjének szerzője.

(Illusztráció: Leonid Afremov: Fishing on the Lake)