Hangod bennem visszhangot ver,
üres barlang, kongó emlék.
–
Csillag magja vagy,
gravitációd vonz.
Hamuvá égek.
–
–
Homályos fények
az esőtől maszatos
piszkos sötétben.
–
Ujjaim közül
leslek meg téged
észrevétlenül.
–
Álomba ringat
az esőcseppek hangja
nekem énekel.
–
Ajkaink között
elveszik a levegő.
Érzéki csere.
–
a sötétbe hívtok.
lassított felvételen,
mint az életünk.
–
A nyár „lényege”
még itt táncolt, de ma már
csak illatgyertya.
–
Törött pillanat
kattan csak önmagában,
mint egy rossz óra.
–
Elfelejtettem
önmagam lenni veled,
most emlékezem.
–
Elillant álmok
megtört akarat elfoly-
tak a szavaim.
–
Elengedtem a
kezed, elveszett lettem.
Bolyonganék még.
–
Csak pörögnek a
képek a telefonon
álomba ringat.
–
Poros napsugár
a kezemen táncot jár,
egy valós ábránd.
–
– Ott a mese, nézd!
A valóság tükrében.
– Hadd érintsem meg!
(Illusztráció: Mia Tavonatti: Metamorphosis)