Ti, akik napfényből éltek és azt gondoljátok, hogy az arc mögött nincs más, csak mosoly
Ti, akik hisztek abban, hogy nem minden pusztulásra ítéltetett, hanem az ember saját sorsának kedélyes kovácsa
Ti, akik azt hirdetitek, hogy lehetséges egy szeretetből épített, szebb világ
Ti, akik pálmafás tengerpartot álmodtok oda, ahol már nincs semmi, csak szervetlen anyag és halott természet
Ti, akik örök életet ígértek annak, aki feltétel nélkül szereti önmagát
Ti, akik feltaláltátok a boldogság nácizmusát
Ti, akik értelmet kerestek a természetben és a csillagokban
Ti, akiknek az élet csak önfeledt játék és folytonos öröm
Ti, akik elvből utasítjátok el a szenvedést
Ti, akik hisztek még az ember létezésében és hatalmában
Ti, akik a fény harcosának mondjátok magatokat
Ti, akiknek a szíve a boldogság ritmusára dobban és aranyló kincseket rejt
Ti, akiknek perverz mániája az út és a keresés
Ti, akik azt állítjátok, hogy csak a szeretet nyelvét beszélitek
Ti, akik a csoda hatalmát kényszerítitek
Ti, akik derűsen és lelkesen viszonyultok mindenhez, amit csináltok
Ti, akik egy döglött bálna jéghideg szemében is az égi harmóniát vélitek felfedezni
Ti, akik mindenben az értelmet keresitek és azt hazudjátok, hogy minden mindennel összefügg
Ti, akiknek az éjjeli álom mindig happy endingbe tartó melodráma és vidám szórakozás
Ti, akiknek a siker nem csak ajándék, hanem imperatívusz is egyben
Ti, akik azt állítjátok, hogy ismeritek és szeretitek önmagatokat
Ti, akiknek zsebeiben ott lapul az élet kulcsa és a megváltás útlevele
Ti, az önmegvalósítás stréberei, a ragyogás őrmesterei
Figyeljetek rám!
Én a káosz és a negativitás angyala vagyok. Minden angyal iszonyú és én a hanyatlás evangéliumát hozom el nektek. Az ember úgy tűnik el a föld színéről, mint a tengerpart homokjába rajzolt arc. A végtelen éjszaka feltartóztathatatlanul közeleg. Fogadjátok el a borzalmat, tegyétek magatokévá a pusztulást és az egyedüllétet. Emlékezzetek arra, hogy minden mosoly csak vicsorgás és minden nevetés üvöltés. Ne feledjétek: gyógyíthatatlan magány az ember egyetlen otthona.
Szeretem, aki saját pusztulását akarja, aki folyton csak azon munkálkodik, hogyan tudja önmagát lerombolni
Szeretem, aki betegségét kitüntetésként viseli és büszkén hordozza körbe megtört testét, mint egy pajzsot
Szeretem, aki az örök éjszakából való és rettegi a fényt és a nappalt
Szeretem, aki nem szereti önmagát, aki gyűlöli a tükröket, mert saját képmásában csak a csúfot és a gonoszt ismeri fel
Szeretem, aki ismeri a halált, barátjaként tekint rá és házába fogadja
Szeretem, aki akarja a szenvedést, akinek a legnagyobb öröm a fájdalom
Szeretem, aki csak a sötétben lel otthonra
Szeretem, aki saját hanyatlásának ívét rajzolja a porba
Szeretem, aki a szépség miatt gyűlöli önmagát
Szeretem, akit elhagyatnak mindenek és egyetlen társa önnön némasága
Szeretem, aki retteg a természettől és közösséget csak a halott anyaggal vállal
Szeretem, aki nem hisz önmagában, és ha esik az eső, tátott szájjal fekszik az aszfalton
Szeretem, aki a kitaszított kutyákkal osztozik a kenyéren
Szeretem, aki csak a gödör mélyén ismeri meg magát
Szeretem, aki elfogadja azt, hogy minden lépésével csak az entrópiát szolgálja
Szeretem, aki a vándormadarak fenséges magányával öregszik
Szeretem, aki élezett késsel a kezében várja a hajnalt ablaktalan szobájában ülve
Szeretem, aki mint az ólom, egyre csak zuhan
Szeretem, akinek az arcára fenséges térképet rajzolnak a hegek
Ne feledjétek: az örök éjszaka lassan beköltözik a szívekbe. Kihűl a nap és fagy veszi körbe a testet. Az emberi létezés iszonyatos és minden értelem híján való. Halálra teremtettünk. Amikor leszakadnak a csillagok és állatok marcangolják húsotokat, emlékezzetek! Emlékezzetek rám, mert én vagyok az elmúlás lovagja, a szerencsétlenség prófétája, az undor nagykövete és az elhagyatottság hírnöke. Én vagyok az In Utero Über-Kurt Cobainje, az üvegtestű bukott angyal, akinek láthatjátok lüktető szerveit. Tépjétek ki a szíveteket és rakjatok a helyére sarat és köveket!
Az oázist végül felszárítja és legyőzi a sivatag!
Aki saját magát keresi, csak feneketlen szakadékot talál
Könnyekből készítsetek szomjoltó koktélokat!
Nobody loves noone!
(A kiáltványban felhasznált kép adatai: Francis Bacon : the papal portraits of 1953. (San Diego: Museum of Contemporary Art, 2001): p 17. Figure 7. Francis Bacon, Head VI, 1949.)