A SZÉL

                                       

Nézem a szelet s láthatatlan.

Mióta nézem! s láthatatlan.

Csak bólongatni látom a fákat, és a

leveleket fű közt világgá menni.

 

Nézem az időt s láthatatlan.

Mióta nézem! s láthatatlan.

Csak a gyerekeket látom fölcseperedni.

S a felnőttek: őszen, gönyedve kétrét.

 

 

 

FEHÉR AKT

  

Oly pőre vagy, mint álom, akár

mint strandhomok, nagy sík látóhatár,

pőre, mint bujdosó hold a pusztán,

pőre, mint hattyúm ezüstön úszván.

 

Lássad, ne pisszenj:

azok a nedvek járnak át frissen,

melyek mezőket s rügyeket járnak,

s lásd a füzeket máglyalángnak.

 

Ahová tűnnél – tenger duzzad,

késő hullámok állják el utad.

Szemed csukd be, és magadat feledten

kialszol zöldellő örvényekben.

 

(Botár Attila fordításai)

(Kép: Dezső Tamás)