Szomorú eső hull a Mennyekből,
egy bús madár furulyázik és énekel;
Én meg az ablakomnál ülök
és nézem a „Király” tornyait.
Ó, legigazabb az összes igaz hely közül,
Legédesebb az összes édes város közül!
A madarakkal, és a szürkeséggel és a
zöldességgel,
és a kalapos és ruhás emberekkel.
Mindazok, kik benned lakoznak,
vonakodva hagynak el,
Néhányan barátot, és néhányan
becsületet kapnak, vannak, kik mindkettőt.
Szomorú eső hull a Mennyekből,
Az én szívem a bútól dagad,
Nekem se barátom, se becsületem,
mégis sajnálom, hogy indulnom kell.

Nagy Rita fordítása