Utálom a nyárban, hogy ilyen gyerekes. Állsz a sorban a fagyiért és körülötted alacsonyabbak az emberek, és egyből elfog a szorongás, hogy mégis mit állok itt negyven évesen, ha nem vagyok már kicsi. Nekem bérelt helyemnek kéne lennie egy étteremben és ott kikérni a vaníliás fagylaltot. De hát nekem se pénz, se gyerek, mit kezdjek a felnőttségemmel ebben a sorban, ha nem tudok belőle eperfagyit venni.
Nézem ezt a barna fiút, és szeretnék arra gondolni, hogy ő a fiam, de ez lehetetlen. Olyan, mintha használt zoknit szeretnék vásárolni a boltban. Már pedig azt szeretem, amit más eldobott. Ennyi erővel örökbe is fogadhatnék, de az meg olyan fura. Nem tudom, mi lesz, ha még mindig azt a dús keblű szőke herceget várom, akiről beszélnek, aki majd meghódítja a szívem.
Átizzadt a blúzom. Gyűlölöm, hogy csak erre figyelnek fel a vizslaszeműek. Hiába hagyom itt ezt a padot, akkor is koslatnak utánam. Legszívesebben felpofoznám őket, de nem vagyok annyira szánalmas, hogy megüssek egy férfit. Ahogy a férgeket sem szoktam agyontaposni.
Kezdem unni, hogy nem hagynak békén. Már pedig megleszek férfiak nélkül! Megyek, és elrabolok egy gyereket. Kimegyek a strandra, és felkapom, és hazaviszem, akár csak a pepsi zérót, amit annyira szeretek. Feleslegesen fog kapálózni a lábaival, nem hat meg. Kell nekem egy gyerek. A társadalom is azt mondja, hogy gyerek nélkül egy fejnélküli nő vagy, akit nem vesznek észre, akit leköpnek.
Annyira aranyos szőke fiút választottam ki, hogy búzaszínűvé vált az arcbőröm. Szinte már ragyogok, és észrevesznek az emberek. Kedvesen mosolyognak, amikor a kezemben a gyerekkel veszek csokit. Annyira boldog vagyok, hogy nem sír, hanem elfogadta, hogy én vagyok az új anyja. Azt hiszem, már hozzám is szokott, mert elaludt a vállamon. Nagyon cuki tényleg, ugye, hölgyem, de az eladó nem válaszol, csak kéri, hogy álljak arrébb, mert feltartom a sort.
A lakásom megújult, más színek jelentek meg bennem, és ez biztos, hogy az én aranyszőke fiam miatt van, aki ott alszik a kanapén. Mondjuk azért az lehet, baj, hogy nincs egy rendes gyerekágyam, de hát ez majd idővel kialakul, majd megkérdezem a barátaimat, hátha akad valahol egy felesleges gyerekágy. Játékaim viszont vannak, mert az egyik férfi, akit nem utáltam, akit szerettem, ő hagyott itt nekem ilyesmit. Azért nagy kár, hogy vele összejött volna, csak nagyon éretlen voltam még, és nem akartam gyereket, és otthagytam, mert nem értett meg és nem figyelt rám. Az, aki nem figyel rám, annak nem leszek az ő kedves kis tárgya. Nem leszek a bögre azúrkék füle!
Pohárba töltöm a pezsgőt, mert azért mégis csak ünnep van. Valahogy mégsem akar a pohárban maradni, csak pezseg. Mintha a világ összes férfije lenne itt. Nem veszem őket komolyan, mert őket nem lehet, mert a végén mindig kiderül, hogy mit akarnak, mi áll a háttérben. A fiamat nézem, a nyakam szorít és lüktet. Eljött a fiáért.
Borítókép: Thiago Matos.