A japánakác és a vörösrózsa nyugalma az
ebédlőasztalon… kit is érdekel, hogy mindkettő
lego-ból van… ha az Úr azt akarná, hogy ne
másoljuk a természetet, minden anyagot
elvett volna tőlünk. Mintha engedné a
Nagy Vászon közelében ecsettel
randalírozni a bolondokat.

És a virágok is elszállnak végül.
Betakarják az alvó méheket a
könnyed szirmok,
de a cselekvés
elmarad.

Mintha csak az előjáték számítana
az újjászületésben. Ez már nem az… nem
a régi szenvedély, valami, ami hasonlítható
a keletkezés közben beteljesedő
megsemmisüléshez. Inkább
olyan elgyengülés, mint egy
szál virág hervadásának
felgyorsított, mégis lassú,
szomorú videofelvétele.

(Illusztráció: Adam Lowenbein: Dead Roses, 2020)