Útszélen

alaktalan tekintet
a szórt fényesőben
görnyedő rettegés a hang
végső kimerülésében

foszladozó falnak dőlve
izzik belül minden
kívül reszkető semmi
fojtogató zárójelben

 

Elpereg

AZ IDŐ MINDENÜNK
Gyermekségét vesztett
józanságunk
precíz
s
konok
mozdíthatatlan
fáradt egyensúlya
AZ IDŐ FELETTÜNK

 

Egzisztencializmus

napok ürügye
és szándéktalansága
általi nihil

*

arckifejezés
nélküli személytelen
napfényesedés

 

(Illusztráció: Dorothea Tanning: Eine Kleine Nachtmusik)