ÜNNEP ELŐTTI MEDITÁCIÓ

 

A karácsonyfát már nem
azért állítják fel sok helyen,
ez már nem ugyanaz a karácsony,
mert az ünnep is mindig
változik, csak te nem változol
az állandó körforgásban,
legalábbis azt hiszed, mert
te vagy az ámulatba merített
létező, a fényőrző öregasszony,
akiben megmaradt a gyermek.

A levendula kékjét ősszel már
nem úgy látogatják a méhek,
mint régen, amikor virágszagú
levegő úszott a füvek között,
a lepkék is identitást váltottak,
sokasodnak a büdös bogarak,
csak a szent szkarabeuszok
maradnak karanténon kívül.

A testvér sem ugyanaz, mint
régen, a civilizált önzésben
már nem tudod, ki kivel áll
össze, melyik ismert ismeretlen
szívja véred, mikor a vélt testvér
hamis Isten-portrét akaszt a falra,
s téged a mennybéli listáról inkább
letörölne, s küldene pokolba.

Naponta azzal ébredsz, hogy
új kihívás jön, s már nem leszel
bekerítve árnyék alteregód foglya,
hiszed, tárt karokkal közeledik
feléd a szent végkifejlet, s a lábad
alatt szaladó esztendőkre kerék-
bilincset tehetsz. Tudod, magadért
éltél mások fényében, s most kincsed
szétosztod az éhezőknek.

 

(Illusztráció: Penny Winn: Bee on Lavender)

Vélemény, hozzászólás?