Mr. és Mrs. Smithnek csodás életük volt,

a normális férj-feleség viszonyon nem esett folt.

Egy nap aztán jött az öröm hír,

Mrs. Smith anya lesz

és így Mr. Smith apa. Ez zsír!

Ám a magzattal nem volt minden remek.

A baba nem emberi lény,

inkább robotgyerek!

Testében nem folyik a vér

és nem volt meleg bőre sem,

hideg bádog borította őt kedvesen.

Fejében sok cső és huzal volt,

csak bámulva feküdt ott

nem volt élő, se holt.

 

Egyedül csak akkor mozgott az ajka,

ha egy hosszabbítón keresztül

őt bedugtad a falba.

 

Mr. Smith az orvost kérdőre vonta:

Mit művelt a fiammal?

Mihez is kezdhetnék e szép,

nagy kupac alumíniummal?

 

Az orvos gyengéden felelt:

“Mit mondani fogok

egy kissé fura lesz,

de nem maga az apja,

nem hasonlít ehhez a lényhez.

Néhány kérdés még felmerül,

a baba neme még nem sejthető,

de úgy hisszük az apja

egy mikrohullámú sütő.”

 

 

A Smith család élete ím

csupa viszály s  nyomor,

a kettejük gyűlöletét már

nem bírja a gyomor.

Hogyan is lehetne felfogni ésszel

a nő szexuális kapcsolatát

egy háztartási géppel?

 

Felnőtt lett a robotfiú,
de jól kicsesztek a szegénnyel

 

gyakran összekeverik őt
egy szemetes edénnyel.

Puskás Vivienn fordítása