Nyolcvanegy éves lettem én –
meglepetés, nem költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
nem kávéházi szegleten
magam
magam.
Nyolcvanegy évem elszelelt
s enni, inni mindig telt,
kevés
elég.
Ó, régen voltam oktató,
ma már csak PC-t koptató
szerény
legény.
Lassan készül e versezet,
talán nem kedvel engemet
fura
ura.
Elcsentem költőnk szép szavát,
helyenként rímét, ritmusát,
szánom,
bánom.
Köszöntőt írnék lelkesen,
s amíg szavát is meglelem,
dadog
s gagyog.
Ragyogjon inkább szellemed,
s emelje kissé versemet
monog-
ramod: (J. A)
Bocsánatod tán meglelem,
hányszor idéztem, Istenem,
heved
s neved!
S ha nem is egész népemet,
próbáltam egész sereget
taní-
tani.