A barack meghasad a pillantásodtól: előbuggyan

az édes lé a nyárból. Rezzen, moccan a levegő:

láthatatlan karok ölelik egymást a fák közt.

 

De a sziget királya megcsömörlött. Elunta

a mocorgós combokat, elunta a ragacsos

szíveket, a pállatokat, szállatokat, illatokat,

ezt a rettentő és mégis buja félelmet a téltől.

Az igazi tűz nem fárad el, nem lobban el,

nem émelyít. Csak lobog magasan, ragyogón.