A pusztán feljövő vakító napban állok
hallgatom a vízi madarak sietős szárnycsapását
ezeket a bevésődött szívdobbanásokat
nyírfák ágai ütik vadul a hátamat
a távolból hallom ezeket
az ágak borította fákat
a híreket amiket sohasem hallhatok igazán
szélben szakadást a sivatag fölött
alakok közeledtek ritkás gyönge hajjal
szemeik mint a csillagok az ég lebegő lábain
ahogyan a régi könyvekbe
vésődött be csöndesen az írás.

Meiszterics Adrienn fordítása