November

 

Hólyagos, heges házfalak.

A nyelv, a szó, a hang elakad.

Hallgat az üres ér,

a sejtben a mag.

 

Vetkőznek az útszéli fák.

Sötét foltokban vérzik át

a ködön, az éjszakán, a csenden,

a fegyelmezett napirenden

a szomorúság, amit úgy ismerek,

mint egymás testét a szerelmesek.

 

Az éber álmai mind

távolodó kontinensek.

Súrlódnak az égitestek.

A csillagok rég leestek.

 

Lélegzik és múlik a november.

Nő a hiány, amit etetnem kell.

 

2012. 11. 26.