Némagipsz

 

Nem egyforma még a fekete sem

A tiéd olyan, mintha…

Nincs két ugyanolyan

Néha átlátok rajta éjjel,

Vissza a mára,

S megbántok majd megbánom

Vagy előre a nappalra,

Megírom előre, megtanulom

És még is így elrontom.

Nincs véleményem a közeledben.

Hányszor megmásztalak már

Illetve csak volna…

…csak másztalak volna

De lábam törtem

Két szavad közötti résben.

Beteg lettem, mikor azt hittem

Rám nézel.

Vacogott a sál a nyakamban

Kibomlott s végigtekergett

Országokon keresztül

Soha nem talált vissza.

Begipszelt ajakkal nem nevethetsz ki

Némagipsz a neve, s egy ideig még nem veszik le.