Mi fán ülök itt? Földi fa, fagyökerező, gyökérszagot érzek, ég a föld, belőlem, áradok, földben, mi fán ülök? Hol temettem be magam, hogy körém nőtt így, hogy már ülhetek is, nem próbálok a felszínre törni, csak megültem, s a gyökerek köröttem, ülőhellyé, hát mi fán ülök? Kár, hogy kapok levegőt, hiszen ez a föld már oszlat, szétoszlom, ó nagy tömeg, se ijedelmem, se félelmem, hát nyugodtan ülök, fa alatt a gyökér, támasztja életét, táplálja a föld, mely szétoszlat, a fa él meg egyedül, ő nem porlad el, ha él, hát élek én? Itt a föld fején, a gyökérben szálam, tenyeremből átivódtak hajszálaim, átidegültem, úgy ülök itt, nem mozdulhatok többé.

Némaságra inttettem. Egyetlen szerelmem. Némaságra inttettem. Hallgat, mint aki sír.

(Illusztráció: Juan Romero)