Liftbeli típusú találkozások

 

 

I.
─ Nagyon kedves Öntől, fiatalember.
─ Tessék csak jönni. Hanyadikra? 
─ Hetedikre. Maguknál van erkély?
─ Nekünk nincs erkélyünk. 
─ De, ott van erkély. Azon az oldalon kell, hogy legyen. 
─ Tényleg nincs erkélyünk, elhiheti!
─ Melyik oldalon laknak?
─ A park felé néző oldalon. 
─ De, ott van erkély. Kell, hogy legyen. 
─ Értse meg, hogy nincs! Sose volt, hát csak tudom! 
─ Valóban? Melyik oldalon laknak?
─ Megérkeztünk! Tessék csak jönni. 
─ Ki lehet ülni, kellemes lehet, jó magának… Jaj, nagyon kedves, köszönöm!

 

II.
─ Jó napot!
─ Jó napot. 
─ Jó magasra megyünk.
─ Igen. 
─ Viszlát!
─ Viszlát.

 

III. 
─ Maga nem a felettünk lakó?
─ De igen, lehet. 
─ Folyton valami kopogást hallunk felülről, már egyszer felszóltam a kapucsengőn, de nem válaszolt. Abba lehetne ezt hagyni? Nem tudom mi lehet, nem tudunk tőle aludni. A múltkor is már kopogtattam a fűtőcsövön keresztül, azt viszont hallania kellett. Nem tudunk magától aludni még éjszaka sem, akkor is szörnyű robajjal, mintha bútorokat mozgatna. Aztán csináljon valamit, mert a fürdőszoba plafonunk is kezd beázni, nézze meg a csöveket, vagy hívjon szerelőt. Viszlát. 
─ Viszlát.

 

IV.
─ Nyugodtan, beférünk. 
─ Biztos?
─ Persze, jöjjön csak. Sok jó ember, kis helyen is…
─ Nem lenne jó, ha ez a lift egyszer csak leszakadna. 
─ Háromszázötven kilóig jók vagyunk. 
─ Leszakadnánk a liftaknába, szörnyethalnánk. 
─ Hát, igen. 
─ Összetörnének a csontjaink. 
─ Igen. 
─ Nem tudom mennyi maradna belőlünk. 
─ Hát… itt is vagyunk. Viszlát!
─ Vigyázzon magára.

 

V.
─ Jó…napot…
─ Jó napot! 
─ Vér…nyomás…mérő. He-he-he-he…
─ Nem, dehogy, ez az mp3 lejátszóm, csak így járok futni. 
─ Tudom, hogy… nem… vér…nyomás…mérő…