Följegyzés magamhoz

Negyvennégy éves vagy
és még király se voltál
Ahol föláldozzanak
az sincs kész!
Az oltár

 
Képek az idő értelmezéséhez

Csillagidőben
porszempillanat
fénymutatóval
roppant óralap

Mintha nem élnék
heverek hanyatt
Szivemben hajnal
agyam alkonyat

 
Ellenpontok

1.
Csillag nem kérdi
mért vagyok?
Fölizzok-e vagy
kihunyok?

2.
De már kiül
szélütött ágra
a lehullt madár
szomorúsága

 
Gyerekjátékok

1.
A csillagokkal mi legyen?
Hogy szépen elaludjanak
rájuk hunyom a szemem
Többé nem jön föl a nap
A mélyet és a magasat
kint s bent összekeverem

2.
Ez a hazám ez a szép
Hej komondor-Badacsony!
Dunántuli bari-dombok
ne fussatok szerte-szét
Mint kolomp szól ez a homlok
Veri isten az egét

 
A pillanat határai

1.
Előbombázták a multat –
A vakolat alatt arcok
Arcok idők porló rétege
A felhám alatt is felhám
Majd hirtelen áttéglásodik
bőrünkön a ház
szemünkből kiáll a gyerekkor
csiga-terelő ostornyele
s fülünk mögött édes ricsajba kezd
a borzas verébfészek
Nevetésünkre kinyilik
a világ üvegteteje

2.
Homályosak a nap határai
anyám rézkarc-arcán
Az idő nem sejtes-atomos
növekedés-szaporodás
Mig sóhajai keritést fonnak
meggörbülnek az udvar fái
dróton akad a kutyaugatás

Már nem a távolodót
csak a nyomokat kergetem
a hóban és nézem nézem
milyen lehetetlenül követik
egymást nesztelenül
e halovány világból
át a fehér agymezőkre
ahol beláthatatlanok
a pillanat határai

 

 

(Illusztráció: Amber Maida)