Egy mexikói tinédzser vagyok,
aki először látja a napvárosi estét.
Fölöttem fog táncolni az ég hazáig.
Forró madár költözik a gyomromba,
és már ajkamon csordul ki a méz,
amikor tollán bronz láng éled fel.
Mert fekete főnixszé változik az,
aki saját kezében tartja a szívét.
Olyankor a föld csak magától
szalad tovább,
az alacsonyan szálló nap
ködben tűnik el,
és gőzgombócként forr tovább a hold.
Olyankor csillag érkezik,
három napig a lazacszínű fényt,
három napig komplementerét,
a ciánt sugározza,
és megszűnik káprázni a szemem.

képek: Davis Ayer