Borhoz, barátokhoz menekültem,
annyira rettegtem sötét szemed,
ágyasok karja, megannyi zene
között feledett fiad, a hűtlen.

Ám te követtél engem hallgatag,
ott voltál, a borban, mit vedeltem,
pásztorórákon a testmelegben,
és a gúnyban is, ha csúfoltalak.

Most borogatod lábam, kezemet,
és fejem itt ring a lágy ölben,
lám, hosszú utamról hazajöttem:
tévelygésem is hozzád vezetett.

Csősz Gergő fordítása

Illusztráció: William Turner